Újkori üveghuták és az üvegkészítés korabeli technológiája


A korai középkorban, az Alpoktól északra elsősorban a burgundiai, Rajna-vidéki és normandiai városi huták, illetve a bencés monostorok őrízték az antik-római üvegművesség tradícióját. Továbbra is levantei szódát (nátriumkarbonát) kevertek a homokhoz, hogy olvadáspontját csökkentsék, bár ennek beszerzése egyre nehezebb feladatnak bizonyult.
Éppen ezért kezdték e drága matériát helyben honos fák - elsősorban bükk- hamujából készített hamuzsírral (kálumkarbonát) helyettesíteni, valamikor az első millenium táján.


Az üveghuták a hamuzsírkészítéshez és a kemencék fűtéséhez nélkülözhetetlen nyersanyag közelébe, az erdőkbe települtek. Így született a jellegzetes "erdei üveg" (Waldglas), mely a felhasznált alapanyagokban található szennyeződések miatt általában zöldes, esetenként barnás vagy sárgás színű volt.

A 17-19. századi magyar hutákban rendszerint ablaküvegegt és egyszerű, a köznépi ízlésvilágot tükröző, rusztikus díszű vagy dísztelen használati öblösüveget, más néven "parasztüveget" állítottak elő. Az efféle műhelyekben készített üvegedények a fúvott stílus jegyeit viselték magukon, tehát megjelenésükben az üvegfúvó által kölcsönzött forma dominált. Az esetleges további díszítés általában rátett üvegfonalakra, bekarcolt mintákra és festésre szorítkozott. A szabadon fúvás mellett alkalmazták a samott-, fém-, vagy faformába fúvás technikáját is, ami nem csupán a sorozatgyártás korabeli módszere volt, hanem díszítőmód is, hiszen a forma mintáit átvette a beléfújt üveg.

A török hódoltság elmúltával virágzásnak induló üvegiparunk egy bő évszázadon keresztül őrízte a fúvott stílus domminanciáját, sajátos, csak a magyar üvegművességre jellemző stílusjegyekkel, motívumkinccsel gazdagítva azt. A 19. század folyamán azonban - az európai trendnek megfelelően, bár ahhoz némi késéssel alkalmazkodva- haznákban is a német és cseh mesterek által a 17. század elején kifejlesztett, a következő évszázadban pedig Cseh- és Morvaországban, valamint Sziléziában tökélyre vitt
kristálystílus vette át a főszerepet. A kristálystílust egyrészt a fúvott forma helyett az aprólékosan kidolgozott, csiszolt, metszett díszítés meghatározó volta, másrészt a kézműipari kereteket felváltó gyárszerű termelés jellemezte. A 19. század tehát erdei vándorhutáink alkonya, egyszersmind modern üvegiparunk kialakulásának korszaka.

A kelet-mecseki üvegbányák uradalmi alapítású huták voltak. A többi urasági üvegcsűrhöz hasonlóan, elsősorban a fundáli nagybirtokos -esetünkben a pécsváradi apát, illetve a pécsi püspök- magán és uradalmi szükségletére, valamint köznépi igények kielégítésére termeltek. A hutaalapítás egyik legfontosabb ösztönzője volt szerte az országban, hogy a tulajdonosok a felállított üvegolvasztó műhelyek révén hasznosítani tudták addig egyáltalán nem, vagy csak kevéssé jövedelmező erdőségeiket.
A hutatelepülésekből gyakran az üzem megszűnte után is fennmaradó irtásfalvak keletkeztek, mint a Kelet-Mecsekben Ó- és Újbánya.

Újkori, erdővidéki hutáinkban úgynevezett káliüveget készítettek. Vagyis az üveggé olvasztható szilikátot -leggyakrabban homokot vagy kvarckavics (népies nevén "békasó") zúzalékát  -hamuzsírral (káliumkarbonát, "Sal alkali", "szalajka") és mésszel keverték. Teljesen áttetsző ("fehér" illetve "kristály") üveget csak gondosan válogatott, csillogóan tiszta békasóból, vagy finom, fehér kvarchomokból lehetett előállítani, megfelelő tisztítóanyagok hozzáadásával. A hamuzsír a szilikátos anyag olvadáspontját
csökkentette, tehát ugyanaz volt a szerepe, mint a velencei nátronüvegben a növényi vagy ásványi szódának. Legjobb hamuzsír a kissé már korhadt, karvastagságú bükkfaágak hamujából készült, de közönséges ("zöld") üveg készítéséhez az egyszerű házihamu is megtette. A fahamuhoz gyakran lágyszárú növények (pl. fű, haraszt) hamuját is hozzákeverték. A hamut kettős fenekű kádakban előbb hideg, majd egyre forrób vízzel kilúgozták, végül vasüstben lepárolták. A nyers hamuzsírt ezután kiégették (kalcinálták).
Az ily módon nyert tiszta, fehér hamuzsír megfelelően tömény, az üveggyártáshoz ideális volt. Ugyanakkor ez az eljárás rengeteg fát emésztett fel. Egységnyi mennyiségű tiszta hamuzsír előállításához húzszor annyi hamura volt szükség, s elképzelhető, mennyivel nagyobb tömegű fára.

Az első pusztabányai régészeti feltárás alkalmával napvilágra került az 1784-1805 között működő üvegcsűr kettős hutakemencéje, mely egy boltozott, tojásdad alaprajzú, négy vagy hat tégely befogadására alkalmas olvasztókemencéből, és egy vele egybeépített, szintén boltozatos, négyszögletes alapzaton nyugvó, ovális mellékkemencéből áll.
Ez utóbbi volt a hűtőkemence. Az összetett kemence két traktusát a tűztér szintjén huzatcsatorna (fűtőcsatorna, tűzcsatorna, fekvőkémény), fent, a tégelypadok és a mellékkemence kamrájának szintjén pedig a két boltozat között nyitott, keskeny "tűzlyuk" kötötte össze, melynek maradványa ma is látható. E nyíláson keresztül jutott át a láng a főkemencéből a hűtőkamrába. A készüveg temperálását tehát -kézenfekvő és ésszerű módon- az olvasztókemence hulladék hőjével oldották meg.

A Pusztabányán feltárt, "északi típusú", kettős hutakemence hazai elterjedtségét látszólag megcáfolják a többi magyarországi hutaásatás eredményei: mindenhol különálló égető- munka- és hűtőkemencét azonosítottak a régészek. Ez az ellentmondás kétféleképpen oldható fel. Egyrész elképzelhető, hogy középkori és újkori üvegolvasztó kemencéink legtöbbje nem hasonlított a pusztabányaihoz, vagyis hazánkban az írott források utalásai ellenére sem tekinthető ismert, széles körben alkalmazott típusnak a vízszintesen kombinált, többfunkciós hutakemence. Bizonyára ez tűnik a legkézenfekvőbb magyarázatnak. Ugyanakkor lehetséges, hogy e rekonstrukciók szükségszerűen leegyszerűsítők.
Lévén a helyzet itthon is hasonló, mint a külföldi feltárások esetében: hutakemencéink romjai legfeljebb néhány kősornyi magasságig, jóval a tégelypadok szintje alatt maradtak fenn- Pusztabánya ez ideig az egyetlen kivétel. Felépítmény híján pedig nem dönthető el egyértelműen, hogy adott esetben egytagú, avagy kombinált kemencéről van-e szó.
 

Forrás: Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben (köszönet érte!)



 

Hírlevél


ESEMÉNYNAPTÁR
« Előző év / hónap
Következő év / hónap »
Mai dátum

ESEMÉNYEK

KÖZELI ESEMÉNYEK

Kisujbanyamosolya.hu 2009 © Minden jog fenntartva!