A PÉCSI PÜSPÖKSÉG ÜVEGHUTÁINAK TÖRTÉNETE

Óbánya, Altglashütte (1711/12-1761)

A Pécsi Püspöki Uradalom első üveghutájának alapítása -1711 vagy 1712-ben- Nesselrode Ferenc Vilmos püspök nevéhez kötődik.
Egy 1720-as összeírás szerint a huta Nádasd (ma Mecseknádasd) falu területén, a hegyek között van, alapjaitól a püspök építtette, és a szükséges eszközökkel is ő szerelte fel.
Alighogy megtörtént az alapítás, az üveghutát máris súlyos csapás érte. A két egyházi nagybirtokos közti, elődeiktől örökölt viszály epizódjaként Zinzendorf Fülöp Lajos, címzetes pécsvárai apát katonái 1713 szeptemberében - a püspökség több más jószága mellett- lerohanták és elfoglalták a nádasdi hutát. Elvitték a kész üveget, a huta "majd egy évnyi hasznát".
A pécsi püspököt végül birtokába visszaállító per irataiban többféleképpen nevezik a hutát: "officina" (műhely), "fodina" (bánya), "fornax" (olvasztókemence).
Nesselrode püspök a későbbiekben már zavartalanul bírhatta üveghutáját, mely az 1720-as uradalmi összeírás szerint évente 100 tallér jövedelmet hozott.

Az üvegfúvók elsősorban a püspöki uradalom saját használatára, illetve a pécsi egyházmegye templomai, plébániái és egyéb egyházi épületei számára készíthették az üveget, de valószínűleg eladásra is termeltek. Ez idő tájt már a nemesi származású Johann Georg Feichtinger volt a számtartó, akit a nádasdi születési anyakönyv 1723-ban említ, "scriba oficina" titulussal, mint a hutától valót ("ex oficina"). A nádasdi erdő mélyén, az akkor még Hidasnak nevezett bővízű patak völgyében, a huta körül létrejött kis település - a későbbi Óbánya- első anyakönyvi említése ez. Feljegyzésre került ugyanitt az üvegkészítő mester ("magister vitriarius"), tehát a huta szakmai vezetőjének neve is: Georg Guny. Ő nagy valószínűséggel azonos a pécsváradi hutánál dolgozó hasonnevű üvegfúvóval.

Miért pont ezen a helyen építtetett üveghutát a pécsi püspök? Elsősorban azért, mert birtokai közül itt állt rendelkezésre a legnagyobb, más módon ki nem aknázható erdőség.
Nádasd erdejében tölgy, bükk, gyertyán, juhar, hárs és nyárfák álltak vegyesen, de többségükben volt a makktermő bükk.
Az üvegkészítéshez szükséges másik alapanyag tekintetében más sokkal rosszabb volt a helyzet: nemhogy békasó, de még használható homok sincs a környéken, azt távolról kellett beszerezni. Mészégetésre alkalmas kő sok helyen található, és a környező hegyvidék tele van mészégetésre utaló toponímákkal. Valószínűleg a huta fennállása idején is működött az Óbánya község határának nyugati szegletében helynévként máig élő "Türkischer Kalkofen". Az itt égetett mész azonban nem biztos, hogy megfelelő minőségű volt.

Nádasd falu mellett egy tűzálló agyag lelőhely is ismert. Talán innen származott az olvasztótégelyek, samottformák és a kemenceépítéshez használt téglák alapanyaga.
Az üvegbánya szerencsésen a nádasdi patak völgyébe települt, így vízhiányban nem szenvedett.

Feljegyzésekből valószínűsíthető, hogy a huta 1732-ben és 1733-ben -az üveghuta rossz állapota, illetve renoválás miatt- szünetelt. 1734 elején már hutamester (Johann Gasteiger) állt az üvegolvasztó élén. Az 1730-as évek második feléből származik az első térkép, mely jelöli Nádasdtól nyugatra, a Hidas patak mentén Óbánya  hutatelepülést "Gloshűt" néven. Az üveggyártás újraindítása a Gasteigerek nevéhez fűződik.

Az óbányai üvegcsűr a mai település keleti részén, a patak közelében, hozzávetőleg a bolt és a régi iskola -ma falutörténeti gyűjtemény- helyén állhatott.

Óbányáról Pécs felé az üveget az Óbánya-Kisújbányai völgy és a Réka-völgy közti hegygerincen vezető úton, majd tovább Püpökszentlászlón és Hosszúhetényen keresztül szállították ki, és a nyersanyagok egy része is ezen az útvonalon érkezett a hutához.
Az egykori óbányai üvegelosztó helyszínén előkerült, néhány maréknyi üvegtöredék szerint e hutában sík és öblösüveget egyaránt készítettek. Képesek voltak teljesen áttetsző "fehér", valamint színezett üveget előállítani és alkalmazták a formába fúvás módszerét is.

 

ÚJBÁNYA, NEUGLASSHÜTTE (1762-1784)

Az 1750-es évek végére kimerült az óbányai hutát környező erdő.

Philipp Gasteiger a Hosszúhetény falu határához tartozó Csomor-völgyben, a Hidas-, Öreg- vagy Nádasd patak bővízű forrásainál új üveghutát és Újbánya néven hutatelepülést létesített. Az 1760-as évek elején vője -Josef Adler, Csehországi üvegkészítőmester vette át a huta irányítását. Vélhetően Csehországból érkezett munkásai nagyrésze, később viszont más hutavidékekrőlis jöhettek telepesek Újbányára.

A Csomor-völgyi hutában 1762 tavaszán megindult a termelés. Ezzel egyidőben létesült Hetény területén, erdők és nagy hegyekközött "Újbánya falucska".

Az újbányai üvegcsűr a falu későbbi kocsmájának (ma faluház) udvarán állt. Erre utalnak az ott talált üvegtörmelékek, és a falmaradványok, melyek még néhány évtizeddel ezelőtt láthatóak voltak. (A Kisújbányaiak a műhely feltárását, valamint az 1783-ban említett haranglábban függő üvegharang emlékére egy új üvegharang felcsendülését szívügyüknek tekintik! /szerk./

Az üvegkészítés nyersanyagait tekintve az új huta hasonló helyzetben volt, mint az óbányai.

Josef Adlernek számos kihívással, -mindenekelőtt- a versenytársakkal kellett szembenéznie. Ezek között említhetjük a palatincai, ófalusi, apáti, kövesd-pusztai, hárságyi.

1778-ban adminisztrativ okokból bizonytalanná vált a huta sorsa, de a következő év elejére ez rendeződni látszott és a termelés folyhatott tovább.

Az üzemben megtermelt hasznot az Adler család ingatlanokba fektette. Vajon miért nem a hutába forgatták azt vissza? Magyarázatul talán a Habsburgok birodalmi gazdaságpolitikája -bár nem nem állított adminisztrativ korlátokat üvegiparunk gyarapodása elé- nem is támogatta, nem fejlesztette azt. Helyi viszonyok - a hazai konkurencia, a bérleti viszonyok bizonytalansága, a nyersanyag-, fa- és szakmunkáshiány, a gyér infrastruktúra is eltántoríthatták fentiektől.

 Sajnos az újbányai üveghuta termelési adataira nem áll rendelkezésünkre forrás.

 Az 1770-es évek végén a fát már messzebbről kellett a hutához szállítani, így megérett az idő az üvegcsűr elköltöztetésére.

 Az 1784-es esztendő második felében már az új helyen -a Csomor-völgyhöz közeli, attól nyugatra fekvő erdőrészben- Pusztabányán készült az üveg.

 

Ó-ÉS ÚJBÁNYA SORSA AZ ÜVEGKÉSZÍTÉS MEGSZŰNTE UTÁN

 Az első huta nélkül maradt irtásfalu, Óbánya lakossága az 1760-as évek folyamán teljesen kicserélődött. Az itt élők a belterjes állattartás és a silány, köves földeken folytatott növénytermesztés mellett sokféle háziipart is űztek. Taligák, kendertörők, és más faszerszámok készítésével foglalkoztak. Hamuzsírt főztek az üveghuták számára, egyéb munkákat is végezhettek a huták körül és vándorüvegesként is dolgoztak.

 A 19. század derekától sokan a mecseki kőszénbányákban találtak munkát. A fazekasság -amitól Óbánya hírét kapta- a 20.század elejétől vett igazán lendületet.

 Újbánya az 1780-as évek közepén, röviddel a huta felszámolása után, 201 főnek adott otthont. Lakói szabad költözésű zsellérek voltak. Lakói nagyrészt a pusztabányai huta körüli munkákkal - foglalkoztak hamuzsír készítéssel és mészégetéssel is- ,valamint háziiparral kereste kenyerét. Házaló üvegesként is felbukkantak.

 A 19. század első harmadában számos favágó, ács, asztalos, bognár, favillakészítő és kőműves élt a faluban, sőt egy zenész is.

 Sokan egészen a legutóbbi időkig szénbányászként dolgoztak.

 

Forrás: Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben (köszönet érte!)

Hírlevél


ESEMÉNYNAPTÁR
« Előző év / hónap
Következő év / hónap »
Mai dátum

ESEMÉNYEK

KÖZELI ESEMÉNYEK

Kisujbanyamosolya.hu 2009 © Minden jog fenntartva!