Kárász - Bikal

12 km, 3 óra 30 perc

"Úttörő" kis csapatunk -Krisztina, Gizi, Klári, Gyöngyi, Ditti- március 27-én, a kárászi Szent Erzsébet templomnál gyülekezett, ahol megcsodáltuk a fából faragott pihenőt és pillantást vetettünk az új, tüzivíz ellátást is szolgáló szökőkútra.

A főutcán jobbra indultunk, de hamarosan letértünk balra az erdészet & gyümölcsfeldolgozó felé. Röviden időztünk a varázslatos "Mese erdő" játszótérnél. Földbe vájt pincék mellett haladtunk a Szent Márton fakeresztig, ahonnan érdemes visszapillantani a szép fekvésű falura.

Hangulatos szurdokon (érdekes növésű fa!) kaptattunk fel a szántásig, amit keresztezve kiértünk a szekérútra. Két átjátszó torony mellett vitt utunk, ahonnan tiszta időben Máré vára és a Mecsek vonulata is megcsodálható. 

Liponyánál értünk ki a műútra (sárga jelzés), melyen jobbra a kárász-köblényi vasútállomás felé vettük az irányt. Akác virágzáskor is érdemes erre sétálni!

Az aszfalt útról a vasutas házak utáni első földesúton jobbra tértünk le. Átkeltünk a vasúti hídon, majd a szántást ketté szelő úton zarándokoltunk a köblényi határkeresztig. A völgyben megbúvó falu templomának itt még csak a tornya mutatkozott. A hydroglobusznál érkeztünk be a takaros faluba, melynek központjában jobbra sétáltunk. (bizony! sétára fogtuk, nem kímélve a portákat kíváncsi tekintetünktől :-) ) A falu végi, hajdani emlékműnél balra vitt utunk. Ismét földesútnak örülhettek a túrabakancsok. Nagy örömünkre a várva-várt őzek is mutatkoztak.

Sarat dagasztva, hosszú lejtőn ereszkedtünk le a bikali halastavakig. Rövidesen elértük a lakóházakat és mai úticélunkat, a Puchner Kastélyszállót és  Reneszánsz Élménybirtokot. Utóbbit zárva találtuk ugyan, de a csodás napsütés és Krisztina medvehagymás-szezámmagos kiflijei " megkoronázták a célba érést.