A turistabotra apró szögekkel rögzíthető, kb. 3 cm átmérőjű, fémből készült, míves jelvények Magyarországon a II. világháborúig igen elterjedtek voltak.

Ezt a szép szokást szeretnénk újra feleleveníteni, ezért a VIA DIVIDENDAE CARITATIS útvonal avatójára elkészült a kisújbányai Szent Márton templomot ábrázoló és "Szent Márton Európai Kulturális Útvonal - Kisújbánya " feliratú turistabot-jelvény.

Egy kis történelem:

"Késmárkon jegyeztetett fel 1565-ben, hogy az új várkapitány és felesége a pünkösdi ünnepeken egy kimondottan csoportosnak nevezhető kirándulást tett a Tátrában. A túra jól sikerülhetett, mert ezután nem sokkal a líceum rektora már rendszeresen vitte fel diákjait a hegyoldalakra.

A természetben való csatangolás terjedését és kulturáltságát segítette, hogy a vezetéssel elsősorban a falvak tanítói foglalkoztak. A túravezetőknek 1655-ben már rajzokkal ellátott írott kalauzuk volt, "kőemberkék" szolgáltak útjelzésként és a veszélyesebb helyeken kötéllel biztosították egymást. A csúcson pedig az időjárás viszontagságaitól egy bádogdoboz által védett pergamentekercs volt elhelyezve, amelyre - egy forint megfizetése után - az oda feljutott hegynászók írhatták rá nevüket. Ezzel az aláírással hitelesíttetett annak idején az út teljesítése.

A 19. századra a természettudományos világszemlélet lendületes térhódítása is jellemző. Hunfalvy Jánosról, a magyar tudományos földrajz megalapítójáról hágót neveznek el tisztelői a Tátrában. Mások 1865-ben a Tarpataki-völgy fölötti hegyoldalban egy egyhelyiséges, gondnok nélküli pihenőhelyet állítanak fel. 1868-ban Poprádon már huszonnégy szobás "turistaház" váltja ki az erdőkerülők kunyhóinak, pásztorok kalyibáinak ilyen irányú igénybe vételét. A turizmus alapjául szolgáló hegymászószervezet 1873-ban Tátrafüreden alakult meg, Késmárkon meg berendezkedik a Magyarországi Kárpát Egyesület.

Sorra születnek a természetjárással kapcsolatos egyletek, egyesületek, sportkörök. 1889-től megjelenik a Turisták Lapja, melynek hosszú periódusát csak a második világháború szakítja meg. 1891-ben a Magyar Turista Egyesület jön létre, egyetemista tagjai alakítják meg 1901-ben a Budapesti Egyetemi Turista egyesületet. Egymás után jelennek meg az útikalauzok (köztük 1900-ban az első budapesti is), turistatérképek, képeslapok és a nehéz fotómasinák helyszínre cipelésével készült panorámafelvételek.

A pihenőhelyek, menedékházak létrehozásával, a forrásfoglalások, útjelzések elhelyezésével kezdett terjedni a botokra szögezhető kis turistajelvények látványos kultusza is. Az olcsó fémből készülő, de igényességében sokszor kisplasztikai remeknek nevezhető (gyakran tervezője szignójával is dicsekvő) "souvenir"-hez csak a helyszínen lehetett hozzájutni. Ezért számított értékes skalpnak a hátizsákos, bakancsos természetjáró számára botja ékesítésére egy-egy újabb darab begyűjtése. Ha betelt a bot, új útitárs került a kézbe. A régi pedig a lakás díszhelyén pihente, piheni ki fáradalmait, örök emlékként tulajdonosának és bizonyságul az utókornak, hogy a túrák - anno - sikerrel jártak."

( forrás: Tandem Grafikai Stúdió - ANNO - sorozata )