A Kelet-Mecsek hegyei közt, Pécsvárad, Mecseknádasd és Hosszúhetény erdejében, a Pécsváradi Apátság és a ŰPécsi Püspökség birtokán több száz éven
keresztül folyt üveggyártás. Német- és csehföldről érkezett munkások a 17. század végétől a 19. század elejéig négy üvegkészítő műhelyben, azaz hutában
olvasztottak és fújtak üveget. E hosszú évszázad alatt alig volt néhány esztendő, mikor nem gomolygott üvegolvasztó kemence füstje a kelet-mecseki erdők felett.
Legkorábban a pécsváradi uradalom htája épült fel a Réka-patak völgyében, de csupán néhány évig működött. Röviddel felhagyása után létesült az első püspöki üvegcsűr
a nádasdi erdőben, melyet idővel másik kettő alapítása köetett a szomszédos falu, Hosszúhetény határában. Amint egy huta felemésztette a környező erdőt, a termelés
újonnan felállított üzemben, fában gazdag területen folyt tovább.
A Pécsi Püspökség üveghutái körül apró irtástelepülések jöttek létre:legelőbb Óbánya, majd Újbánya (Kisújbánya), végül pedig "Üveg Bánya Szállás". Óbánya ma is élő
község, Újbánya eredeti lakosságát vesztett üdülőfalu, Üvegbánya viszont a huta felszámolását követően elnéptelenedett, épületei lassan összedőltek. Az erdőrész neve,
ahol egykor az üvegolvasztó és a hutatelepülés létezett, így lett "Pusztabánya" - ami elhagyott üveghutát jelent. Az első kelet-mecseki üvegkészítő műhely, a pécsváradi,
vagyis Réka-völgyi huta oly rövid ideig állt fenn, hogy itt nem keletkezehetett hutatelepülés, csupán az üvegcsűr, egy törőmalom, a hutamester háza, és egy-két raktárépület
képezte a kicsiny telepet. Mégis, a helyi földrajzi névanyagban a pécsváradi üveghuta megszűnte után több mint száz évvel is szerepelt még a Rékavölgy másik elnevezése:
"Puszta Bánya Völgy".
Míg a pécsváradi huta emléke már a 19. század folyamán feledésbe merült, a püspöki üvegolvasztóké, idő mőltával megkopva bár, fennmaradt. A Pécsi Püspökség javairól
és jövedelmeiről, 1806 őszén készült összeírás szerint Óbánya a "nagyon távoli múltban" itt felálított üveghutának köszönhette létrejöttét, Újbánya lakói pedig az
"itt régen volt üveghutánál dolgozók maradékai (leszármazottai). A 19. század derekán még mind a püspöki uradalom, mind Őjbánya népe pontosan emlékezett a falu
születésének körülményeire. Tudták, hogy az újbányai házas zsellérek "a h.hetényi erdrészben mint üveghutások lettek letelepítve". Az 1860-as években akár még szemtanúk
is mesélhettek az utolsó kelet-mecseki hutáról. Pesty Frigyes dűlőnévtárának hosszúhetényi adatai között szerepel "Puszta bánya, hol régenten övegbánya volt, öregebb
emberek még emlékeznek azon időre, egyes maradványa még látható,k szép fiatal 40-50 éves bükkös". Mire a pusztabányai bükkfák elérték az évszázados kort, a püspöki
huták emléke már-már elenyészett. Így kerülhetett Püspökszentlászló, 20. század elején kelt plébániatörténetébe csupán egy szűkszavú, zavaros tudósítás Pusztabánya,
Újbánya és Szentlászló alapításáról.
A feledés csendjét hosszú évtizedeken keresztül nem törte meg semmi. A két egykori hutatelepülés, Ó-és Újbánya lakóinak halványuló emlékei mellett csupán
Pusztabánya különös romjai idézték Baranya megye ipartörténetének e fontos fejezetét. Az 1980-as évektől azonban -elsősorban Jegenyés János üvegművésznek, Kárpáti
Gábor régésznek és a Pécsi ÜVeges Talákozóknak köszönhetően- feltámadt a kelet-mecseki üvegkészítés hagyománya. Ennek eredményeként, a '80-as évek közepén megkezdődött
a pusztabányai hutahely feltárása: napvilágra került Üvegbánya hutaépületének nagy része a páratlanul jó állapotban fennmaradt "cseh-bajor" kemencével. Emellett számos
üvegtöredék, üvegkészítéshez használt eszköz került elő magából az üvegcsűrből és a közeli hulladékdombból. 1995-ben a feltárt üvegolvasztó műhely mellett egy
rekonstrukció is készült, többé-kevésbé az eredeti kettős hutakemence mintájára.
Forrás: Lang Ádám: Üveghuták a Kelet-Mecsekben (köszönet érte!)
